Vámbéry konferencia

Vámbéry Ármin és kora

Nemzetközi tudományos konferencia Vámbéry Ármin halálának századik évfordulója alkalmából

2013. szeptember 13.

Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Aula Magna

10:00: MEGNYITÓ és KÖSZÖNTŐ BESZÉDEK

Mezey Barna, az ELTE rektora

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere

Ömer Çelik, a Török Köztársaság kulturális és idegenforgalmi minisztere (meghívás folyamatban)

Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára

Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete

10:30: DÉLELŐTTI PROGRAM: Vámbéry, a tudós és politikai közvetítő

10:40: Hazai György: Nyitóbeszéd

11:05: Vásáry István: Vámbéry Ármin, a turkológia úttörője

11:30: Mustafa Kaçalin: Vámbéry Ármin keleti-török kutatásai (a Ćagataische Sprachstudien)

12:55: Jacob Landau: Vámbéry Ármin és II. Abdulhamid

13:00 - 14:00: EBÉDSZÜNET

14:00: DÉLUTÁNI PROGRAM: Vámbéry, az utazó és közéleti személyiség

14:25: Barbara Kellner-Heikele: Bukhara víziói – Összehasonlító értékelés Vámbéry Ármin és George Nathaniel Curzon utazásáról

14:50: Ruth Bartholomä: Vámbéry Ármin és közép-ázsiai utazásának értékelése tegnap és ma

15:15: Melek Çolak: Gondolatok Vámbéry Ármin közép-ázsiai utazásának fontosságáról az Oszmán Birodalom, Anglia és Oroszország szempontjából

15:40: Csirkés Ferenc - Fodor Gábor: Három birodalom szolgálatában - Vámbéry Ármin mint közéleti személyiség

16:00: A KONFERENCIA ZÁRÁSA

17:00 – 18:00: A VÁMBÉRY EMLÉK-KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJA és A VÁMBÉRY-HONLAP Bemutatója

Helyszín: MTA Könyvtár és Információs Központ

Az MTA Keleti Gyűjteménye – amelynek egyik legértékesebb része éppen Vámbérynek köszönheti létrejöttét – sok Vámbéryhez kapcsolódó anyagot tartalmaz. Kelecsényi Ágnes, a Gyűjtemény vezetője és munkatársai ezekből kisebb kamara-kiállítást rendeznek, amelynek megnyitójára a konferencia napján, annak végeztével kerül sor. Ezen kívül az MTA Keleti Gyűjteménye török anyagát gondozó turkológus munkatárs, Kovács Nándor Erik vezetésével kisebb munkacsoport alakult, amely olyan Vámbéry-honlapot kívánt létrehozni, amelyen a tudós életére és munkásságára vonatkozó legfontosabb adatok, írásos és képi dokumentumok, valamint rövid tudományos összefoglalók kapnak helyet, s amely a későbbiekben folyamatos bővül majd. A Vámbéry-honlap ünnepélyes bemutatására a kiállítás megnyitóján kerül sor.

Forrás: http://www.elte.hu

________________________________

frissítés, érkeznek az absztraktok:



Vásáry István
Vámbéry Ármin, a turkológia úttöro"je

Vámbéry Ármin (1832–1913) a magyar tudomány és mu"velo"déstörténet
kiemelkedo" alakja, akinek személyében joggal tisztelhetjük egy új
tudománynak, a turkológiának a megalapítóját. 1862–1864-ben
lebonyolított híres közép-ázsiai utazása nyomán Vámbéry elso"sorban a
muszlim világ szakérto"je lett, s azon belül is leginkább Törökország,
Irán és Közép-Ázsia ismero"je. Több területen úttöro" volt: tudósként a
turkológia egyik megalapítója, utazóként pedig Közép-Ázsia egyik
feltárója. Az o" felfogásában a turkológia az egész törökség tudománya,
így az oszmán-török kutatások és az ázsiai törökség ismerete egyaránt
szerves része ennek. Ehhez járul még a magyar turkológia külön feladata,
a magyar vonatkozások (a honfoglalás elo"tti kor török kapcsolatai, a
besenyo"–kun hatás kora és az oszmán-török hódoltság kora) feltárása.
Turkológiai munkásságának egyik legértékesebb mu"ve A török faj címu"
munkája (1885), az elso" olyan európai mu", mely az oszmán-törökség
szu"kebb szemléletébo"l kitört, és a török népeket
és nyelveket a maguk eurázsiai teljességében és sokféleségében
vizsgálta. Tudós munkássága másik, talán legfontosabb része a
középázsiai török (csagatáj) filológia megteremtése.
A Cagataische Sprachstudien (1867) az egyik elso", Európában megjelent
keleti-török szöveggyu"jtemény. A Kutadgu Bilig címu", 11. századi
didaktikus költemény kiadása szintén úttöro" vállalkozás volt.
Turkológiai munkássága mellett Vámbéry sokat foglalkozott a magyar
o"störténet és eredet kérdésével is, s ez irányú munkái, bár több
vitatható elemet tartalmaztak, jelento"sen hozzájárultak a a korai
magyar történelem megértéséhez.

*

Mustafa S. Kacalin
Vámbéry Cagataische Sprachstudien-je

Vámbéry jól ismert Cagataische Sprachstudien-je e kérdéskörben az elso"
alapveto" monográfia Európában, mely nyelvtant, szöveggyu"jteményt és
szótárt tartalmaz. A 145 évvel ezelo"tt megjelent könyvben Vámbéry
elso"ként tett kísérletet arra, hogy a csagatáj nyelvet definiálja
és elterjedésének ido"- és térbeli határait meghúzza. A szövegeket
Vámbéry az eredeti arab betu"vel közli, latin betu"s átírás nélkül,
német fordítás kíséretében. A szövegek az üzbég közmondásoktól egészen a
Tahir ile Zühre szerelmes történetéig terjednek és igen sok nyelvi
változatot képviselnek. A szótári rész a Nyugaton napvilágot látott
elso" csagatáj szótár, amelyben az arab betu"s címszavak mellett már
azok latin betu"s átírása is meg van adva, a jelentések pedig németül és
franciául szerepelnek. A szerzo" csak a jellegzetes csagatáj szavakat
vette fel szótárába, az oszmánliból is ismert szavak nem kerültek bele.
Ugyanez vonatkozik az idegen eredetu" (fo"leg arab és perzsa) szavakra
is. Csak az esetben került be egy arab vagy perzsa szó a szótárba, ha a
csagatáj nyelvben az eredetito"l eltéro" jelentéssel használták. Ez azt
jelenti, hogy a szótári rész megleheto"sen szu"k terjedelmu"re sikerült,
így használata közben mindenképpen szükség van egy oszmánli szótárra is,
amely tájékoztatást ad a nyelv arab–perzsa elemeiro"l. A szótári rész
elkészítésénél Vámbéry korábbi csagatáj szótárakat is felhasznált, mint
például az Abuşka, a Bedayi’ü’l-lugat, a Lugat-i Türki és a Hulasa-i
’Abbasi. Gyakran szükséges Vámbéry
olvasatait az újabb adatok ismeretében kijavítani, egy konkrét példát
hozva: a szótárban a ’sas’ jelentésu" börgüt-ként szereplo" olvasatot
bürküt alakra kell emendálnunk. A könyv ido"tálló voltát bizonyítja,
hogy 1975-ben Amszterdamban reprint kiadásban újra megjelent és az
interneten is könnyen megtalálható. Az elo"adásban a kiválasztott
szövegrészek és a szótár egészének elemzésére kerül sor.

*

Jacob M. Landau
Arminius Vámbéry and Abdul Hamid II

By his own account, Arminius Vámbéry had a claim to a special favoured
relation with the Sultan Abdul Hamid II. Vámbéry’s published works
declare that he was a confidential adviser to the Sultan, who honoured
him with invitations to his table and with lengthy private audiences.
Vámbéry used his influence, for example, by arranging an audience, in
1901, with the Sultan for Theodor Herzl, the founder of the World
Zionist Organization. Vámbéry, a conscientious scholar, soon enough
noted the Sultan’s autocratic tendencies which he reported in his
writings but still attempted to mitigate his criticism by praising the
Sultan’s interest in public education and in commerce. Abdul Hamid,
however, was hurt by Vámbéry’s criticism. Furthermore, the Sultan
suspected Great Britain’s territorial designs and praised Russian
policies. Vámbéry took a diametrically opposed view on foreign affairs
which he carefully elaborated in his meetings with the Sultan. Thus
their relations began to cool and found a final expression in a detailed
critical paper published by Vámbéry in a London monthly in 1909 after
the Sultan’s deposition by the Young Turks.

*

Barbara Kellner-Heinkele
Buharai képek – Vámbéry Ármin és George Nathaniel Curzon útleírásainak
összehasonlítása

Utazások Közép-Ázsiában (1864) címu" mu"ve nemzetközi hírnevet hozott
Vámbéry Árminnak. Az ezt követo" negyven évben a szerzo" nemcsak számos
további, a „Kelet”-tel foglalkozó könyvet írt, hanem egy sereg
választékosan megfogalmazott és jártasságát bizonyító újságcikket és
tanulmányt a modern Közép-Ázsiáról. Bár sohasem tért vissza, mégis képes
volt mego"rizni azt a tiszteletet, amely személyét egy olyan régió
politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szakérto"jeként övezte,
amely a történelem elmaradott területébo"l a „nagy játszma” színterévé
vált. Az oroszok által 1863 és 1895 között megszállt, eladdig ismeretlen
közép-ázsiai területek hamar a részben sikeres, ám sok esetben
sikertelen orosz gyarmati törekvések célpontjává váltak. Vámbéry 31
évesen 1863 márciusa és 1864 januárja között tette meg a Teherán–Híva–
Buhara–Szamarkand utat, majd tért haza sikeresen. Az út rendkívül nehéz
körülmények között telt, bármiféle anyagi támogatás nélkül, olyan
területeken át, ahol a nem muszlimok általában
az életükkel fizettek, ha felfedték kilétüket. Mindössze 25 évvel
késo"bb (1888) a 29 éves George Nathaniel Curzon (1859–1925), az angol
parlament tagja – annak az országnak a képviselo"je, amelyet Vámbéry
felno"tt életének nagy részében mélyen csodált –, kényelmes körülmények
között tette meg utazását Szentpétervárról a türkmén területen át
Buharába, majd onnan Szamarkandba és Taskentbe. Uzun Ada városától
Szamarkandig az út egy részét az akkor újonnan épített, a
Kaspi-tengerto"l Közép-Ázsiába vezeto" vasútvonal egyik szakaszán tette
meg, mely a Buharai Emirátuson keresztül vezetett az oroszok új
közép-ázsiai és turkesztáni gyarmataihoz. Curzon sem anyagi, sem
hivatali támogatásban nem szenvedett hiányt, és nem kellett attól
tartania, hogy életét bármi veszély fenyegetné utazása során. Élményeit
és tapasztalatait az Orosz Közép-Ázsia 1889-ben és az angol–orosz kérdés
(1889) címu" könyvében foglalta össze, amelyhez felhasználta az akkor
rendelkezésre álló, a nagyobb európai nyelveken íródott szakirodalmat,
továbbá a legfrissebb orosz statisztikákat. Ez a mu" és késo"bbi
könyvei, amelyek témáját Perzsiában, Afganisztánban, Kelet- és
Dél-Ázsiában tett utazásai adták, a szerzo"t Angliában Közép-Ázsia
legismertebb szakérto"jévé és az ázsiai ügyek vezeto" tekintélyévé
emelték. A két tudós személyisége, családi háttere, tanulmányai és
világszemlélete igencsak elütött egymásétól, mégis közös volt bennük a
csodálat az Oriens – ahogy Vámbéry mondta, vagy a Kelet iránt – ahogy
Curzon látta. Vámbéry gyerekkorától kezdve gyu"lölte az oroszokat,
Curzon viszont megtanulta tisztelni közép-ázsiai teljesítményüket,
jóllehet az volt a véleménye, hogy az Orosz Birodalom terjeszkedése nagy
veszedelmet jelent az angolok gyarmati uralmára Indiában. Az elo"adás
elo"ször azt taglalja, hogy útikönyveik tanúsága szerint Vámbéry és
Curzon milyen szintu" információkkal rendelkeztek Közép-Ázsiáról, majd
összehasonlítja, hogy mint vélekedtek a területro"l és annak népéro"l,
miután személyes tapasztalatokra tettek szert. Az
elo"adás megkísérli bemutatni azt is, hogy a két ember személyes
háttere, valamint utazásuk körülményei miként befolyásolták írói
stílusukat. Végezetül egy összefoglaló elemzés következik arról, hogy
miként fejlo"dött Európa ismerete Közép-Ázsiáról az orosz hódítást
követo"en, amely eladdig a legtöbb európai szemében egy rejtelmes,
veszélyes és barbár zsarnokok által kormányzott terület volt.

*

Ruth Bartholomä
Vámbéry Ármin közép-ázsiai utazásának értékelése tegnap és ma

Vámbéry Ármin (1832–1913) 1863–1864-es közép-ázsiai útja során a terület
még nem tartozott az Orosz Birodalom felségterületéhez, így az európai
lakosság számára tiltott területnek számított. Ennek ellenére Vámbéry,
magát dervisnek álcázva, Perzsián keresztül sikeresen
visszatért Európába, magával hozva Híva városából egy fiatal mollát.
Vámbérynek ez az utazása egy csodálatos karrier kezdete is volt.
Szívélyes fogadtatása után Londonban utazási élményeit publikálta, és
anélkül hogy egyetemi diplomát szerzett volna, a Pesti Egyetem
professzorává nevezték ki. Ugyanakkor Vámbéry útleírása nemcsak
Európában, de Ázsiában is visszhangot váltott ki. Elo"adásomban rá
kívánok világítani, hogyan vélekedtek Vámbéryro"l és utazásáról a
tárgyalt régióban, a cári Oroszországban, majd a volt Szovjetunióban a
19. századtól napjainkig. Közép-Ázsiában Vámbéry törekvései nem maradtak
ismeretlenek. A közép-ázsiai kánságok orosz megszállását követo" években
számos európai utazott Vámbéry nyomán e térségbe, és beszélt az o"t
vendégül látó emberekkel. Ezen visszajelzések az akkori újságok
hasábjain és más utazási beszámolókban egyaránt megjelentek. Késo"bb
utalt ezekre Vámbéry is Küzdelmeim c. visszaemlékezésében, mely elo"ször
1904-ben angolul jelent meg.

*

Melek Colak
Gondolatok Vámbéry Ármin közép-ázsiai utazásának fontosságáról az Oszmán
Birodalom, Anglia és Oroszország szempontjából

Az egyik visszaemlékezés szerint, amely egy Rahmed-Bi nevu" buharai
férfitól származik, Vámbéryt tanult embernek tekintették. Ez adott a
férfinak okot arra, hogy Vámbéryt útjára engedje anélkül, hogy felfedje
kilétét, akár másnak, akár magának a tudós Vámbérynek. Ugyanez
volt a visszajelzés Emir Yakub kán, Herat város kormányzójától is, aki
néhány évvel késo"bb, amikor Sir Robert Warburton angol hivatalnok
Vámbéryro"l faggatta, így nyilatkozott: „Tudtam, hogy o" csakis európai
lehet… Nem ero"ltettem tovább a kérdezo"sködést, ugyanis féltem attól,
ha bármi gyanú merülne fel ellene, élete akár veszélybe kerülhet.” Ezen
emlékezések szerint Vámbéryt nem úgy tekintették, mint bármiféle
fenyegetést vagy gyanús személyt, sokkal inkább mint egy olyan utazót,
aki tudásra szomjazik, és ezáltal védelmet érdemel; so"t tiszteletet,
amiért minden veszélyt vállalva, inkognitóban utazik. Napjainkban
Vámbéry és üzbegisztáni utazása méltó emlékét o"rzi az az emléktábla,
melyet a buharai Ark ero"dítmény oldalán Schmitt Pál, Magyarország volt
köztársasági elnöke leplezett le 2011 novemberében tett hivatalos
látogatása során. Schmitt Pál az üzbég miniszterelnök, Savkat Mirzijojev
társaságában kifejezte abbéli reményét, hogy az emléktábla a hosszú távú
barátság és a közös megértés szimbóluma lesz. Így megállapíthatjuk, hogy
Vámbéry manapság ezen értékek nagyköveteként él tovább a köztudatban.

*

Csirkés Ferenc -- Fodor Gábor
Három birodalom szolgálatában -- Vámbéry, a közéleti személyiség

Vámbéry Ármin életmu"vének hazánkban talán kevésbé ismert aspektusa
nemzetközi politikai újságírói, valamint diplomáciai tevékenysége. Ez
utóbbi megítélése igen széles skálán mozgott az elmúlt évszázadban,
hiszen míg Nagy-Britanniában ho"snek kijáró tisztelet övezte a 19.
század második felében a magyar kutatót, addig az Oszmán Birodalomban,
majd Törökországban egyre inkább kémnek, ketto"s ügynöknek bélyegezték.
Vámbéry 1863–1864-es közép-ázsiai utazása során és után került szoros
kapcsolatba az angol külügy munkatársaival, aminek egyenes következménye
lett, hogy 1889–1913 között állandó levelezésben állt a Foreign Office
keleti ügyekkel foglalkozó munkatársaival. A II. Abdulhamid szultán
tudtával és az angolok hallgatólagos beleegyezésével végzett közvetíto"i
munkája ma is viták tárgyát képezi, ám a forrásokból
egyértelmu"en kiderül, hogy a Brit Birodalom, valamint a keleti kultúra
iránt egyaránt rajongó Vámbéry célja a civakodó angol és török vezeto"k
kibékítése, az Egyiptom körül támadt ellentét feloldása és egy
oroszellenes szövetség létrehozása volt. Bár a nagypolitika
útveszto"iben kissé esetlenül mozgó tudós végül nem érte el célját,
levelei mégis rendkívül érdekes bepillantást engednek a 19. század
utolsó évtizedének és a 20. század elso" éveinek birodalmak sorsát
eldönto" diplomáciai mano"verezéseibe. Az elo"adás elso" része általános
áttekintést kíván adni Vámbéry Árminról, egy szegény zsidó család
gyermekéro"l, aki egyszerre lett a magyar nacionalizmus
híve, valamint a brit és az oszmán érdekek támogatója. Az elo"adás
második része a londoni Nemzeti Levéltár gyu"jteményében o"rzött anyagot
veszi szemügyre, melybo"l kiderül, Vámbéry milyen fontos ügyekben
próbált közvetíteni a világbirodalmak vitáiban.