Gratulálunk!
Konszenzusos személyiség: egyformán beszámilt róla a Blikk és a kurucok is :)
Az MTA, ELTE viszont NEM. No comment. (aki megtalálja mégis a linkeket, küldje meg. sem az MTA sem az ELTE weboldalon nem találtuk)
Életrajzi vallomása (nagyon eufemisztikusan fogalmazott benne) a Napútban jó tíz éve. Remélem lediktálta már a vissszaemlékezéseit, nembaj ha titkosítva van egy ideig...
Ez pedig "rövidebb" írásainak jubileumi, gyűjteményes kiadása, a Monumenta et studia Turcologica : ausgewählte Schriften von György Hazai. Íme a tartalomjegyzék.
No, jöhet a hír: (mti/hirado.hu nyomán)
Török állami kitüntetést vehetett át Hazai György
A Török Köztársaság Érdemrendje kitüntetést vehette át Hazai György nemzetközi hírű magyar orientalista, turkológus szerdán Ankarában Abdullah Gül török államfőtől.
A magyar tudós a török nyelvtudomány területén végzett munkásságáért részesült a magas török állami elismerésben, amelyet rajta kívül még tizenhárom külföldi szakember vehetett át az elnöki palotában.
Hazai György a kitüntetés átvétele után az MTI-nek elmondta, hogy a török nyelv az elmúlt évszázadban jelentős változáson ment keresztül, egészen más nyelvvel, kultúrával találkozott a 19. század végén Vámbéry Ármin. A nyelvet a 20. század elején különösen az Atatürk-féle nyelvreform változtatta meg, hiszen a ma beszélt török csak alapgrammatikáját tekintve az, ami korábban volt, a szókincs lecserélődött, a nyelv letisztult, megszabadult a perzsás, arabos dominanciától.
A kutató hozzátette, hogy az urbanizáció az iskolán, a sajtón keresztül elősegíti a társadalmi csoportok közötti kiegyenlítődést a nyelvhasználatban. Az urbanizációnak lehetnek olyan káros hatásai is, hogy egy nép, egy népcsoport elveszti hagyományait, de - mint ahogy Hazai György megfogalmazta - "szerencsére Törökországban erősek a múlthoz kapcsolódó gyökerek, és talán szerencsésebbek e tekintetben, mint mi, ők jól sáfárkodnak a kulturális örökséggel".
Hazai György kutatási módszeréről elmondta, hogy "a török nyelvtörténet nem egy egyszerű terület, hiszen a török nyelv egy arab, perzsás köntösben jelenik meg, és ezt a köntöst kell lefejteni, hogy az ember a török alapokhoz érjen". A tudós arra törekedett, hogy különböző korszakok nyelvemlékeit közelítse meg a modern lingvisztika módszereivel, elsősorban a numerikus metódussal. Ennek lényege, hogy a nyelvemlékekben megszámolják egyes kifejezések előfordulását, és ebből vonnak le következtetéseket az adott időszak nyelvhasználatáról.
Hazai György nyelvész, orientalista, turkológus, akadémikus, a török népek és a török nyelv neves kutatója 1932-ben született Budapesten, 1954-ben kapott az ELTE orientalisztika (turkológia), muzeológia szakán diplomát. Ezután aspiráns, 1956-tól a Szófiai Állami Egyetem vendégtanára, 1958-tól 1991-ig az MTA kutatója. 1963 és 1982 között a berlini Humboldt Egyetem vendégdocense, majd vendégprofesszora. 1984-tól 1990-ig az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója, 1991-től az MTA Orientalisztikai Munkaközösség tudományos tanácsadója, kutatóprofesszora, 1992-től a Ciprusi Egyetem turkológiai tanszékvezetője. 2002-ben az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem alapító egyetemi tanára, az intézménynek 2002-ben és 2003-ban rektora volt.
A tudós 1991 és 2007 között a Keleti és Ázsiai Tanulmányok Nemzetközi Szövetség főtitkáraként tevékenykedett, 2007-től a szervezet elnöke. Számos tudományos társaság és Akadémia tagja, 1988 és 2000 között az Ottomán és Preottomán Tudományos Nemzetközi Bizottság alelnöke volt.
Hazai György a nyelvtudomány kandidátusa (1959), majd doktora (1966), 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-től rendes tagja. Fő kutatási területe a török népek és nyelvek története, különösen az oszmán-török nyelvi és történeti források feltárása, kiadása. Megújította az oszmán-török nyelvemlékek elemzési metódusát, bevezette a numerikus vizsgálati módszert és kialakította a nyelvtörténeti periodizáció kritériumrendszerét. A tudós 2012 januárjában a francia köztársasági elnök a magyar-francia tudományos és kulturális kapcsolatok elmélyítéséért kifejtett tevékenysége elismeréseként a Nemzeti Érdemrend parancsnoki fokozatával tüntette ki.
Főbb művei: Das Osmanisch-Türkische im XVII. Jahrhundert (1973), Kurze Einführung in das Studium der türkischen Sprache (1978), Bibliographisches Handbuch der Turkologie (1986), Handbuch der türkischen Sprachwissenschaft (1990), Vámbéry-inspirációk (2009).