2013. aug. 4.

Kégl Sándor, Wang folyó és a perzsa nyelv

Most vettem észre, hogy nem szerepelt a label-ök között Kégl Sándor, ami azt jelenti, nem írtam a Kégl-gyűjteményről. Vagy csak nem cimkéztem?

Persze nem kell róla írni: élvezni és olvasni kell, hiszen - hála az MTA Könyvtár digitalizálási projektjeinek -  a gazdag Kégl-hagyaték egy része felkerült a netre: fényképek, levelek, sok-sok tanulmány a perzsa irodalomről, valamint egy részletes életrajzi esszé magyarul, angolul és perzsául, utóbbi Sárközy Miklós iranista tollából.

A technikai megvalósítás és az angol fordítás Sajó Tamás munkája, akit A Wang folyó versei népszerű blog gazdájaként is ismerhetünk. Néhány hónapja jelent meg vele egy interjú a Magyar Narancsban, szerencsére már online is elérhető, szívesen ajánlom,  van benne egy szép tiszteletkör a perzsa nyelvről:

"Hogy is mondjam, aki manapság a Kelet iránt érdeklődik, mind a kínai kultúrára cuppan rá - én is így tettem húsz éve. Elfelejtjük, mi van félúton, pedig a perzsa a kelet franciája. Valamikor a kínai határtól Észak-Indián és Törökországon át kulturálisan ez volt az alapnyelv - éppúgy, ahogyan a művelt oroszoknak a francia"

persze mindez a múlt, de szép, nem?

külön érdekesség (blogtörténetileg is) az a poszt, ami a Kégl-oldal létrehozása során készült, work-in-progress állapotban: sok fényképpel, érdekes hozzászólásokkal. 
Mindjárt felébresztem, 3 év után :)







2 megjegyzés:

  1. A szívem dobbant meg az örömtől, mikor ezeket a sorokat olvastam.

    VálaszTörlés
  2. vigyázzon a szívére, még fiatal...

    VálaszTörlés